Hőmérséklet- és nyomásállóság a munka hatékonyságának javítása érdekében F-osztályú 1UEW zománcozott öntapadó tekercs ipari elektronikus orvosi

Termék neve: F-osztályú 1UEW zománcozott öntapadó tekercs

·Az öntapadó zománcozott huzal (öntapadó huzal), más néven önolvadó huzal, további öntapadó festékréteggel rendelkezik a zománcozott huzal felületén.

·Nagyon nehéz a korai tévékben és egyes mikromotorokban használt összetett alakú keret nélküli tekercseket közönséges zománcozott vezetékekkel előállítani. Az ilyen típusú armatúra tekercsek gyártási folyamata meglehetősen sajátos. Először egyetlen tekercset kell feldolgozni és kialakítani, majd minden egyes kialakított tekercset armatúra tekercseléssé kell alakítani. Az egytekercses formázási módszer korábban az volt, hogy a zománcozott huzal külső felületére ragasztót hordtak fel, hogy a formára rögzítsék, majd kisütik és formázzák. A motortekercselési eljárás nagyon jó gazdasági eredményeket ért el. Széles körben használják elektronikai termékek kulcsfontosságú alkatrészeiben, például mag nélküli motorokban, öntapadó tekercsekben, mikromotorokban, elektronikus transzformátorokban, érzékelőkben és elektronikus alkatrészekben. Armatúra és transzformátor armatúra népszerűsítése.

Ragasztási folyamat:

Az öntapadó huzal felületére bevont öntapadó réteg magas hőmérsékleten vagy kémiai oldószerek hatására tapadást eredményezhet

Magas hőmérséklet/hő kötés:

Minden Elektrisola öntapadó réteg melegítéssel ragasztható. A huzalt közvetlenül forró levegővel melegíthetjük fel a tekercselési folyamat során, vagy a feltekert tekercset melegíthetjük kemencén keresztül, vagy a tekercselés befejezése után áramot lehet rávezetni a tekercsre. Mindezen módszerek elve az, hogy a tekercstekercset az öntapadó réteg olvadási hőmérséklete feletti hőmérsékletre kell melegíteni, így az öntapadó réteg megolvad, és összeköti a vezetékeket. A légáteresztő kötésnek megvan az az előnye, hogy nincs szükség másodlagos kötési folyamatra a tekercselés után. Ez a módszer költséghatékony, és főként 0,200 mm-nél kisebb méretű öntapadó huzalokhoz használatos. Ez a módszer az elmúlt években egyre népszerűbbé vált az ultramagas hőmérsékletű öntapadó rétegtípusok kifejlesztésével.

Sütőkötés:

A kemence kötése a tekercs felmelegítésével történik. A tekercset továbbra is a rögzítőn vagy a szerszámon tartják a tekercselés során, és a teljes tekercset egyenletesen melegítik a sütőben megfelelő hőmérsékleten és elegendő ideig, majd lehűtik. A melegítési idő a tekercs méretétől függ, általában 10-30 perc. A sütőben történő ragasztás hátrányai a hosszabb önkötési idők, a további folyamatlépések és a potenciálisan nagyobb igény a huzaltekercselési szerszámok számával szemben.

Elektromos kötés:

Ez úgy történik, hogy elektromos áramot vezetnek a kész tekercsre, és az ellenállásán keresztül hőt állítanak elő a megfelelő kötési hőmérséklet elérése érdekében. A feszültség és a betáplálási idő a vezeték méretétől és a tekercs kialakításától függ, ezért minden egyes alkalmazáshoz kísérletileg kell kifejleszteni. Ennek a módszernek az előnyei a gyors sebesség és az egyenletes hőeloszlás. Általában 0,200 mm-nél nagyobb huzalátmérőjű öntapadó huzalokhoz alkalmas.

Oldószeres kötés:

Bizonyos öntapadó rétegek speciális oldószerekkel aktiválhatók a tekercselési folyamat során. Tekercseléskor általában oldószerrel átitatott filcet ("nedves tekercselés") használnak az öntapadó réteg lágyítására. Ehhez a folyamathoz szerszámot kell használni, amely a tekercseket a helyén tartja, és a tekercseket az oldószer megszáradása után kötik össze. A tekercset ezután kemencében egy cikluson keresztül fel kell melegíteni, hogy elpárologjon a maradék oldószer, és befejeződjön az öntapadó réteg kikeményedési folyamata az optimális kötési szilárdság érdekében. Ha oldószer maradt a tekercsben, az hosszú idő után a tekercs meghibásodását okozhatja.